A meghívott előadók - politológusok, szociológusok, választási szakértők, politikai elemzők, kampánymenedzserek, kommunikációs szakemberek - közel 200 fős érdeklődő közönség előtt értékelték a 2006-os választásokat. Egyes hozzászólók kormánypárti szemszögből értékelték a kampányt, a siker összetevőit elemezték, míg mások a Fidesz szemszögből értékelték: mi vezetett a sikertelen kampányszerepléshez.

Többen boncolgatták a Fidesz-MDF viszonyát és azt, hogy milyen szerepe volt a közöttük lévő konfliktusnak a kampányban. Több hozzászóló is kitért a téves média-beállításokra és ezek kártékony hatásaira.

A szervezők megállapodtak abban, hogy az ilyen jellegű vitákat folytatni kell; megteremtve a párbeszéd szintereit. Az eltérő nézőpontok, koncepciók ütközése is hasznos lehet: hozzájárul a demokratikus politikai kultúra fejlődéséhez.

Hankiss Elemér szerint a 2006-os választási kampány nagy vesztese a magyar sajtó. A szociológus e megállapítása mellett számos kérdést tett fel, melyekre választ vár a szakemberektől. Ezek közül a legfontosabbak, hogy Gyurcsány Ferenc államférfivá válik-e vagy sem, illetve a KDNP lengyel vagy nyugat-európai típusú kereszténydemokrata párt lesz-e.

Borókai Gábor szerint a Fidesz 1998-ban új filozófiával, új nyelvvel és új stílussal rukkolt elő, aminek köszönhetően kormányra került. Azóta viszont elveszítette frissességét, nem volt "trendi". Emellett hiba volt még, hogy az ifjúsági szervezet (a Fidelitas) vezetőjét a párt ökleként alkalmazta, miközben avíttas üzeneteket küldött a fiataloknak. Az egykori kormányszóvivő kritikaként azt is megfogalmazta, hogy a Fidesz nem mutatta a kormányképesség látszatát. Meglátása szerint a párt identitásválságban van. "A feladat nagyobb, mint bármikor".

Csepeli György a liberális szavazók jellemzőiről mutatott táblázatokat. Úgy vélte, az elmúlt 16 év liberális tanulási folyamat volt, eszmetörténeti értelemben. Mindannyian "a liberális alkotmány bázisán állunk" - tette hozzá a szociológus.

Simon János is bírálta a Fidelitast, mely "koravén szervezetté vált". A baloldal győzelmét annak tudta be, hogy ők blokkosodtak és transzferálták a szavazatokat. Ezzel szemben a jobboldal túl hamar nyúlt a centrumba, és eközben a potenciális szövetségeseivel (az MDF-fel és a MIÉP-Jobbikkal) megromlott a viszonya. A politológus adatokkal alátámasztva oszlatta el azt a félreértést, miszerint ahol a második fordulóra állva maradt MDF-es jelölt visszalépett, ott a szocialisták emiatt több szavazatot szereztek, mint az első körben.

Tölgyessy Péter is szinte kizárólag a Fideszt és annak első számú vezetőjét ostorozta. Szerinte Orbán Viktor mindig a háborús politikában hitt, de közben gyakran megsértette a háborús törvényeket. 2002 után Orbán bezárkózott a saját törzsközönségébe és felmagasztosult, de közben egyre kevesebb visszacsatolás működik a pártban. Tölgyessy szerint a Fidesz kegyenc- és udvaroncrendszere szükségszerűen alakult ki a belső kritika hiányában, az ország pedig "világosan kifejezte, hogy ebből a jobboldali politikából nem kér".

Szabó Krisztina Mária három érdekes állítást fogalmazott meg, melyeket nem részletezett. Az első, hogy egészen más eredmény született volna a választásokon, ha a határon túliak helyzete kampánytéma lett volna. A második, hogy "az MSZP is elfelejtett szólni a fiatalokhoz". A harmadik, hogy a Fidesz szavazói Orbán Viktort azonosítják a párttal, és személy szerint rá szavaznak.

Nyakas Szilárd a Gyurcsány-Orbán vitáról elmondta, hogy míg a kormányfő érthető okokból küzdelemnek fogta fel, addig az ellenzék vezetője "program-Úrfelmutatást végzett", miközben folyamatosan kikezdték a hiteleségét. Márpedig egy ilyen "last minute" vita nem alkalmas a demonstrációra, amivel Orbán próbálkozott. Ehelyett arra kellett volna törekednie, hogy az elmúlt négy évről szóljon a vita.

Bruck Gábor, a kormány kampányának menedzsere szerint Gyurcsány "megölte a Fidesz kampányát" azzal, hogy azt üzente a választóknak, hogy "én vagyok a változás". Tényleg nem volt sikeres a kormány, de "a Fidesz ellenzéknek rosszabb volt, mint az MSZP kormánypártnak". Orbán Viktor "a szalonnázó nyíregyháziakhoz szólt", míg Kóka János gazdasági miniszter csak egyszer jelentette meg a dübörgő gazdaságról szóló hirdetéseit, mégis erről beszél mindenki. Bruck ezt annak tulajdonítja, hogy ez a nép büszke akar lenni magára, ezért vevő olyan szlogenekre, hogy "megcsináljuk" és hogy "húzzunk bele!".

Tamás Pál azzal kezdte előadását, hogy a politikai rendszer átalakulásáról van szó, amikor a közbeszéd generációváltásról tesz említést. Szerinte a pártokat "politikai vállalkozók" hozták létre 1989 és 1995 között. Azóta viszont eltelt annyi idő, hogy ismét "alkalmazkodniuk kell a piachoz". Úgy véli, a jobboldal sikertelensége a Tamás által módosított Duverger-hipotézisnek köszönhető, miszerint 1994 után egy tükör-MSZP-t kellett létrehozniuk. Ez lett a Fideszből, amely "nagy test kis csontvázzal", vagyis a pártépítés nem volt sikeres.

Fricz Tamás öt okot sorolt fel, amik a Fidesz vereségét eredményezték. 1. 2004-ben nem szabadott volna hagyniuk, hogy Gyurcsány előrehozott választások nélkül kormányra kerüljön, a magyar alkotmány ugyanis nem rendelkezik egyértelműen abban az esetben, ha a kormányfő lemond. 2. A jobboldal színesebb annál, hogy egy nagy pártba tömörüljön. 3. Orbán Viktor a pártok fölé emelkedve megbékélő politikát folytatott 2002 és 2006 között, ami az őt ért támadások miatt "emberileg érthető volt, de nem pontos". 4. Belementek az ígéret-versenybe. 5. Orbán alulmaradt a Gyurcsánnyal folytatott párviadalban.

Csizmadia Ervin szerint a kormányzásmentes politika is kormányzás. Úgy véli, a Fidesznél félreértelmezték Gyurcsány politikáját, Gyurcsány viszont megtanult mindent Orbántól.

Szoboszlai György úgy fogalmazott, hogy a közepesen aránytalan magyar választási rendszert - melyet Antall József és Tölgyessy Péter alkotott meg - ideiglenes jelleggel tették olyanná, amilyen ma is. Ahogy konszolidálódik a rendszer, úgy válik arányossá. Míg 1990-ben a szavazatok 15,8 százaléka elveszett, addig ez mára csak 3,2 %. A rendszer egyik fő törvényszerűsége, hogy az a párt nyer, amelyik az egyéni mandátumok többségét begyűjti.

Tőkéczki László a többi előadástól eltérően, más szempontok szerint vizsgálta a választásokat. A választások kimenetele nem marketing kérdése. Egy korábbi előadó tételét kritizálva: nem az amerikai felhőkarcolók között virtuális ugrásokat végző hősök (NIKE reklám), hanem a szalonnát evő magyar gazda a valóság. A szocialisták győzelme nem a marketingesek munkájának gyümölcse; a választásokat rozsdaövezeti létben élők (volt munkásvárosok, pl.: Ózd) kilátástalan jövője, a nyugdíjasok helyzete döntötte el. Nem kizárólag az országos folyamatok, hanem az egyéni körzet társadalma is fontos a választások alatt.

Boros Bánk Levente előadásában érdekes megközelítés volt a biztonságpolitika és a belpolitika párhozamba állításának kísérlete. Clausewitz porosz hadvezér tételeit alkalmazva a választásokra: meg kell ismerni a háború valódi természetét. Ez a jobboldalnak kevésbé sikerült, mert rugalmatlan volt az elmúlt 16 évben.

Veress Edit kitért arra, hogy a roma társadalom nem etnikai alapon szerveződik a politikai mezőben, inkább az asszimilációt választja. Eddig minden választáson indult roma (etnikai) párt. Igaz, minden alkalommal más párt. Ezek a pártok választási pártok, választások közötti időszakban nem szervezték maguk. Csak 2002-ben tudott először roma párt területi listát állítani, s csak 2006-ban tudott a Roma Összefogás Pártja országos listát állítani, 29 egyéni képviselővel. Amint látható, még nem jött el egy etikai alapon szerveződő párt ideje Magyarországon.