A Taxi-sorozat nálunk '99-ben indult, egy lendületes és vicces darabbal, hogy aztán a második részre (2001) kifulladjon, és csak egy összecsapott Taxi 2-t kapjunk a pénzünkért cserébe. Ez volt a múlt, de most már megint helyre állt a rend, mert a Taxi 3. ismét úgy jó, ahogy van.
Ez persze nem azt jelenti, hogy hibátlan, csupán azt, hogy a maga keretei között nagyon jól teljesít. Ezt a keretet Luc Besson találta ki, a régebben remek rendező (Az Ötödik Elem, Leon, a profi), újabban inkább producer-filmgyáros, aki mióta felhagyott a rendezői munkával (a Jeanne d'Arc után), azzal tölti az idejét, hogy olyan "egyszer-használatos" filmeket ír és producel, mint amilyen a Yamakasi, A Sárkány Csókja, a Wasabi, vagy A Szállító. Ezekben a filmekben a "futószalag"-érzésen kívül az is közös, hogy majdnem mind egy sajátos műfajt képvisel, a direkt Besson által kifejlesztett, elvileg anti-Hollywood-i, gyakorlatban éppen az ottani B-kategóriás filmeknek a francia verziójú műfaját. A fenti filmek közül talán csak A Szállító jelent ez alól csöppnyi kivételt, mivel az kivételesen jobban sikerült a társainál, bár a műfaj jegyeit ő is rendesen magán viselte. A Taxi (1)-nek az a kivételes szerep adódott, hogy neki köszönhetjük ennek a Besson-különítménynek az elszaporodását, mivel ahhoz képest, hogy producerünk néhány hét alatt írta meg a forgatókönyvét, egészen szép sikert ért el vele, Európán innen és túl. A film iránti lelkesedésben mi is osztoztunk, mivel egész egyszerűen egy üdítő élmény volt Daniel és Emilien közös akcióit néznünk, a rendőrfőnök bénázásain nevetnünk, és akkor még nem szóltunk a nagyon beindult filmzenékről (köztük a Pulp Fiction klasszikusa, a Misirlou c. szám), és a jó humorokról sem. Tényleg élvezetes film volt a Taxi, úgyhogy szemünk sem rebbent, amikor 2 évre rá megjelent a folytatás, a Taxi 2. Erről elég csak annyi, hogy olyan volt, mint ami még félkész állapotban került a mozikba, de nem számít, mivel a történet még mindig nem zárult le, és ezzel lehetővé vált a 3-ik rész felbukkanása. (Itt kell megjegyeznünk, hogy a 3-ik rész végén sem zárult le semmi a sztorit illetően, úgyhogy nyugodtan várhatjuk 2005-re a 4-ik filmet is).

A Taxi 3.-nak már a plakátja is egy Bond-filmre emlékeztet, úgyhogy nem lepődünk meg, amikor a kezdőképek a jól ismert Bond-témában (női árnyalakok, golyó útja a pisztolycsőben) jelentkeznek, persze itt humoros feldolgozásban. Ha már itt tartunk, ezúttal nevetni is többet tudtunk a filmen, ami megintcsak üdítő változatosság a 2-ik részhez képest. Amúgy Daniel (Samy Naceri) semmit sem változott, ugyanúgy az autója megszállottja, mint eddig, csakhogy ezt Lilly (Marion Cotillard) már kissé nehezebben bírja. A film egyébként a megkomolyodás-családalapítás jegyében zajlik, ami azért jó vonal, mert ennél könnyedebben ezt a témát már nem lehet tálalni (Emilien ezúttal sem okoz csalódást). Amúgy a történet követi az elődjei formáját, itt is vannak külföldi bankrablók, akik Marseilles bankjait fosztogatják, és itt is csúnyán felsül a rendőrfőnök, amikor az idióta rendőrjeivel együtt megpróbálja elkapni őket. Az idegenek ezúttal kínaiak, ami azért sem meglepő, mert a forgatókönyvíró Bessonnak úgy tűnik, mániája a keleti kultúra, azon belül is a kínai, illetve japán nők szerepeltetése a filmjeiben. (Eddig szinte mindegyik felsorolt filmjében akadt egy ilyen főszereplőnő, a Wasabitól kezdve, A Szállítón keresztül, a Taxi 2-ig, illetve most már 3-ig bezárólag). A kínaiak Mikulás-öltözékben fosztogatják a francia bankokat, ezért most a "Mercedeses németek", vagy a japán Jakuza-csapat helyett a "Mikulás-bandát" kell Emiliennek (Fréderic Diefenthal) és Gibert felügyelőnek (Bernard Farcy) elkapnia.

"Bevált recepttől ne térj el" (vagy ha már eltértél, tűnés vissza), gondolta Besson, úgyhogy szinte teljes egészében az első rész elemeire, stílusára, humorforrásaira, és egyebeire támaszkodott, olyan is lett a végeredmény, mint amilyen a Taxi (1) volt. Vagyis: egy pihekönnyű vígjáték, amiben a beindult zenékre (ismét Misirlou) való autós száguldozás az alap, és erre rakódik némi plusz cselekmény, úgymint nyomozás, rendőri baklövések, szerelmi bonyolódások, poénok és félreértések, lányos makacsság és fiú-barátság, egyszóval olyan dolgok, amik miatt vígjáték egy vígjáték. Az akciók szinte mind az autókhoz kötődnek, leggyakrabban Daniel taxijához, ami érthető, hiszen ő a főszereplő. A cselekmény olyan egyszerű szövésű, hogy szinte kár lenne elrontani azzal, hogy leírjuk, bár annyit mindenképp meg kell jegyeznünk, hogy a végén még ezt az egyszerű szálat sem varrják el rendesen. Hipp-hopp: kb. ilyen sebességgel lesz vége filmünknek, azon a ponton, ahova még jócskán befért volna egy-két akció, no, de sebaj, mert ettől még nem érezzük olyan vége-nélkülinek, mint amilyennek éreztük az ominózus 2-ik részt annak idején. A film végére már szinte csak látványban gondolkodtak az alkotók (a rendező a 2-ik rész, és a Wasabi rendezője, Gerard Krawczyk), mert az igaz, hogy jól néz ki egy fehér taxi, ahogy "spéci gumikkal" felszerelve a szűz havon megy, de ettől még egy rendes lebuktató jelenetet végignéztünk volna, ahelyett, hogy a Mikulás-bandával egyszerre lepődtünk meg azon, hogy mily hamar kapták el őket.

A film vége további folytatásokat sejtet, és tulajdonképpen már bármelyik néző borítékolhatná is a következő rész tartalmát, legalábbis, ami a magánéleti szálat jelenti. De addig is (vagyis számításunk szerint Nyugat-Európában 2004-ben, nálunk 2005 elején) jó sok időnk marad a többi Besson-produkcióra, amelyek bizonyára a szokott futószalag-úton fognak megérkezni hozzánk.