Madagaszkár: CGI-s agymenés a Shrek készítőitől

2005. június 9. 14:05, Csütörtök - Szekeres Viktor

Ha nyár, akkor nagyszabású akciófilmek, képregényfilmek, sci-fik és katasztrófafilmek. A Madagszkár éppenséggel egyik táborba sem tartozik, hisz animációs filmről van szó. Bizonyos időközönként valamelyik stúdió mindig előrukkol valamilyen (általában) állatos számítógép-animációs filmmel. Most (a Fox robotjai után, de a Disney autói előtt) a Dreamworks volt a soros, akik a népszerű állatos témát lovagolták meg ismét, nagyjából követve a stúdió előző ilyen filmjének, a Cápamesének szellemiségét. A történet dióhéjban: a békés egymás mellett élés jegyében egy olykor depressziós zebra (Marty - Chris Rock), egy sztárallűrökkel megáldott oroszlánt (Alex - Ben Stiller), egy állandóan beteg zsiráf (Melman - David Schwimmer) és egy mindenki anyukája víziló (Gloria - Jada Pinkett Smith) a véletlenek szerencsétlen összejátszása, Marty állatkertből való kitörési kísérlete és pár összeesküvés-elmélet-fanatikus pingvin szervezkedése folytán kikerül megszokott közegéből és egy óceánjáró hajó fedélzetén, majd később egy szigeten, a vadonban találja magát. A kritikus mindig gondban van a Madagaszkárhoz hasonló filmek értékelésekor. (Akit fáraszt a sok hülye szakmai duma és okoskodás, az nyugodtan ugorjon három bekezdést, mert csak felidegesíti magát és menjen megnézni a filmet, mert tényleg "tök aranyos"). Egyrészt ugye a computer-animációs műfaj darabjai szinte kivétel nélkül tipikusan alkalmasak egy esős este, vagy akár egy napos délután feldobására, hiszen az aranyos állatkarakterekkel, a grafikai komikumok hadával vagy az olykor brutálisan jó poénokkal örökös készenlétben tartják a nézők rekeszizmait. Kérdés, hogy innentől kezdve van-e értelme turkálni a film minőségi tanúsítványai között, érdemes-e elemezgetni, nem tűnik-e ez az egész procedúra okoskodó sznobizmusnak. Bár a műfajból adódóan elég kevés CGI-rajzfilm jelenik meg egy évben és a rajongók így is, úgy is megnézik mindet, szerintem azért érdemes egyfajta minőségi rangsort felállítani, hiszen máskülönben a gyártó stúdió kénye-kedve szerint kihasználja az aranyos állatpoénokra éhező közönséget. A Madagaszkár minőségileg sajnos inkább a Cápamese és a Robotok irányzatát követi és nem a Pixar-filmek, valamint a Shrek hagyományait. Ez tettenérhető a film szinte minden momentumában. Az animációt, a grafikai milyenségét ugyan még lehet menteni azzal, hogy ez nem csúnya (nem az), hanem csak másmilyen stílust képviselő művészek formázták a karaktereket, de a sekély történet már súlyosabb probléma - ismét kimerül az egymondatos szinopszis vászonra vitelével. Természetesen nem Robotok-szerű "nincs forgatókönyv"-stílusban készült a film, mindössze azt lehet észrevenni, hogy semmi váratlant, semmi újszerűt nem képes a panelek alkalmazásán kívül adni a Madagaszkár - a sztori teljesen leegyszerűsített és gyerekes (még szép, mivel gyerekfilmről van szó). Szó se róla, jó poénok akadnak bőven (bár nagyobb részük természetesen az előzetes szerves részét képzik), de valahogy az az érzésünk, hogy ismét a filmgyártók játékszerei vagyunk, akik miután lerajzolnak pár vicces állatot (lányvíziló, hipochonder zsiráf) kihasználják a nézőt és közben röhögnek a markukba. A film láttán pedig ismét úgy érezzük, hogy átvertek minket, bár jobb esetben ez az érzés csökkenthető egy-két poén felemlegetésével, de valószínűleg az ember nem ezek miatt néz meg egy filmet. Ha viszont eltekintünk a fenti kukacoskodástól és csak a színtiszta szórakozást keressük az elsötétített moziteremben (ami igazából a célja is a mozizásnak), akkor a Madagaszkár tökéletes választás. Tipikus ártalmatlan családi film, amiben a haladó hagyományok szerint az idősebbek is megkapják az exkluzíve csak nekik szóló poénbonbonokat, a frenetikus filmes és egyéb popkulturális utalásokat (Amerikai szépség, Majmok bolygója, Számkivetett, Tűzszekerek), melyeknek jó része - ahogy megszokhattuk - sajnos ismét a magyar szinkron martalékává válik. A szinkronhangok ezúttal kevésbé ismert, nem sztárhangok (Molnár Levente, Zámbori Soma, Seder Gábor, Barabás Kis Zoltán - egyedül a találóan a hangját a vízilónak kölcsönző Liptai Klaudia az ismertebb név) - ezért feliratos kópia nem lévén, majd érdemes lesz a DVD angol hangú sávját is egyszer kipróbálni. Érdekes módon a magyar szöveg eleinte megpróbál amolyan asterixes, kínrímes irányba elhaladni, de ez valamiért a későbbiekben elmarad és csak az "I like to move it" feldolgozáskor (előadja a makikirály szerepében: Ali G.) tér vissza. A fentieket összegezve nincs a Madagaszkárral igazán semmi gond - a neki szánt tisztet maradéktalanul betölti: szórakoztat. És ennyi. Napjaink filmes kínálatát ismerve ennyi bőven elég. Amit igazán ki lehet emelni, az a paranoiás pingvinkvartett, akiket - bár eléggé hanyagolnak - minden egyes pillanatuk szenzációs, és szerintem nem tévedek, ha kijelentem, hogy fogunk még velük találkozni - ha másképp nem, akkor DVD-extraként. Madagaszkár amerikai animációs film, 80 perc, 2005 Rendező: Eric Darnell, Tom McGrath Forgatókönyvíró: Mark Burton, Billy Frolick Zene: Hans Zimmer Producer: Teresa Cheng, Mireille Soria Vágó: Mark A. Hester Zámbori Soma - Ben Stiller (Alex, az oroszlán hangja) Molnár Levente - Chris Rock (Marty, a zebra hangja) Seder Gábor - David Schwimmer (Melman, a zsiráf hangja) Liptai Claudia - Jada Pinkett Smith (Gloria, a víziló hangja)