A Halálos Iramban pedig feladta a leckét, legalábbis ami a száguldozós, autós filmek műfaját jelenti, amiben nem mindennap készül egy ennyire látványos film. A témából következően itt nem a történet volt a döntő (egy ügynök beépül az utcai autóversenyzők bandájába, aztán persze kétségei támadnak, hova is tartozik valójában), hanem a sok-sok felturbózott, átalakított, megbütykölt autó, és ezek megszállott sofőrjei. A második rész ugyanezt a sajátos világot célozta meg, és bár Vin Diesel kiszállt a sorozatból (az a tény, hogy a Halálos Iramban végén meghal, még nem lett volna kizáró ok a második részbeni szerepléséhez), sőt az első rész rendezőjét, Rob Cohen-t is kiejtették a stábból, a folytatás is sikerült. Ez a sikeresség leginkább Paul Walkernek köszönhető, aki az első rész "jófiújaként" (Brian O'Conner) már eléggé belopta magát a szívünkbe, és most, az újabb kihívások fényében is remekül teljesít.
Walkert először a Koponyák (Skulls) c. filmben szúrtuk ki, bár korábban már ott volt a Pleasantville-ben, és a Csaj Nem Jár Egyedül (She's All That)-ben is. A Koponyákban az alkatához illően egy arisztokrata fiút alakított, aki tulajdonképpen negatív hős, de az események sodrában kiderül róla, hogy csupán az apjának való megfelelési vágy térítette le a rendes útról, tehát alapjában véve ő már abban a filmben is "jófiú" volt. A Halálosabb Iramban Brian-jeként még inkább "csúcsra járatja" ezt a jófiú vonalat, a legjobb értelemben. Egy üdítő jelenség a filmvásznon, jó őt nézni, ahogy játszik, és még ebben a nem túl bonyolult filmben is egy emlékezetes benyomást tud kelteni a nézőiben, remek tartásával, és az alapvetően szimpatikus kisugárzásával. Brian az egyetlen szereplő, aki az első részből érkezett, de hála a forgatókönyvnek, őt is és a többieket is jól be lehetett építeni a folytatásba.

A mostani történet úgy indul, hogy Brian Los Angelesből áttette a székhelyét Miamiba, és most ott találja meg az FBI, hogy rávegye egy újabb nehéz és titkos melóra. Brian az előző részbeli barátja, Dominic (Vin Diesel) elengedése miatt már nem rendőr többé, de ez nem zavarja az FBI-t abban, hogy rábízzák egy fegyvercsempész-drogbáró-autóőrült fickó, Verone (Cole Hauser) becserkészését és lebuktatását. A helyzetet könnyíti, hogy Brian társa egy régi haverja lesz, Rome (Tyrese), aki ugyanolyan őrült sebességgel és ügyességgel vezeti az autókat, mint "fehér testvére". De ugyanezt a helyzetet nehezíti is valaki, aki ki más lehetne, mint egy bombázó csaj, Monica (Eva Mendes), aki elvileg Verone szeretője és az FBI beépített embere egy személyben, és akire Brian is egyből kiveti a hálóját, csak hogy ne menjenek már annyira veszélytelenül a dolgok.
És ezzel már az események közepébe is vágtunk, indul a fékevesztett száguldásokkal tűzdelt akció. Bár mindenki tisztába van vele mindkét oldalon (a film alkotói és a nézők oldalán), hogy ennél a filmnél a verdák és a sebesség adják el magukat, azért nem árt, ha mindezt egy érthető, követhető és nem túl szimpla történetbe csomagolják, már csak a nézhetőség kedvéért is. Így is történt, bár nem vitték túlzásba az alkotók, azért egy normálisan felépített akciótörténetet kaptunk a pénzünkért cserébe, ami a szokvány-megoldások mellett időnként rendes izgalmakkal is szolgált.
A film elején még elég mesterkéltnek tűnik ez az "autós bandázás", főként, hogy a kemény fiúk körül csakis a legújabb amerikai divattrend (vagyis a fekete stílus) jegyében tervezett rucikban mozognak a lányok, és a klipszerű beállítások miatt röpke ideig az az érzésünk, hogy egy béna Jennifer Lopez-videóba csöppentünk véletlenül. Aztán miután végignéztük a későbbi autós szereplőinket, és túl lettünk az első begyorsulásokon, már kisimulnak a dolgok, és kezdjük úgy érezni magunkat, mintha egy rendes filmet látnánk, utcai autósversenyzéssel megküldve.

A színészek közül nemcsak Paul Walkerrel lehetünk megelégedve, mert jól játssza a szerepét az alapvetően zenész Tyrese is, és szerzett nekünk néhány hátborzongató pillanatot a főgonosz Cole Hauser is, Verone szerepében. A film valószínűleg az egész világ fiataljait célközönségének tekinti, legalábbis ezt jelzi a bőrszínek szerinti sokszínűség. Brian fehér középosztálybeli fiatal, Tyrese egy fekete volt utcagyerek, Monica mexikóinak néz ki (Eva Mendes valójában kubai-amerikai származású), Suki-t pedig egy japán-európai keverék topmodell, Devon Aoki játssza.
Minden együtt van tehát, ami egy filmet (elvileg) sikeressé tehet: a jól kinéző fiatal szereplőkkel megcélzott 25 év alatti, legtöbbet mozizó korosztály, enyhe krimi-történet, ami éppen annyira izgalmas, hogy ébren tartsa az érdeklődésünket, és megfelelő keretet biztosítson a száguldozáshoz, jó, és ismét fekete stílusú zenék, és végül, de egyáltalán nem utolsósorban pompás versenyautók, csodás járgányok, és a velük való átlag 130 mérföld feletti száguldozás.
Bár tudjuk, hogy Vin Dieselt nem lehet pótolni, azért nélküle is élvezhető lett a második rész. Nem ugyanarról szól ez a film, mint az elődje, nem is olyan stílusban, de hát ez a minimum változás, ami a második részekkel történni szokott. Legfőképp az értékelhető benne (Paul Walkeren kívül), hogy amit vállalt, az betartotta. Egy versenyautó-mániásokról szóló történetet ígért, sok száguldozással, némi krimivonallal és esetleges izgalommal: ezt is kaptuk, a látványdús autós-akciófilmek második darabját, ami az eredeti filmre már csak nyomokban emlékeztet.