Az egy- és kétforintosok előállítása így ma már négyszer anynyiba kerül, mint amilyen értéket az érme viselni fog. Szakértők szerint az apró megszüntetésével évi egymilliárd forintot lehetne megtakarítani. Az évek óta lendületesen növekvő világgazdaság, a rendkívüli gazdasági bővülési ütemet diktáló Kína és India élénkíti a keresletet az alapanyagok iránt. Az utóbbi hetekben különösen drámai ütemben emelkedett a réz, a nikkel és a cink ára. A réz tonnája márciusban ötezer, a héten már nyolcezer dollárt ért, a nikkelé 15 ezerről húszezerre, a cinké 2400-ról 3400 dollárra szökkent fel ugyanebben az időszakban.

E három fém ötvözetei alkotják a magyar pénzérméket is. Az 1 forintost például rézből, nikkelből és cinkből, a 2 forintost rézből és nikkelből, a 100 forintost rézből és cinkből verik.

A drámai világpiaci áremelkedés mellékhatása, hogy az 1 és 2 forintos gyártási költsége ma már többszöröse a névértéknek: az egyforintos érme előállítása például jelenleg mintegy négy forintba kerül, a kétforintosé nyolc forintra becsülhető. Miután világszerte az a tapasztalat, hogy ezen érméknek legfeljebb 15-20 százaléka vesz részt a forgalomban - a többi valahol egy fiókban hever -, felmerül a kérdés, érdemes-e ezeket az aprókat tovább gyártani.

Évente a két érméből összesen 150 millió darab kerül forgalomba, és az 1993-as kibocsátás óta közkézen forgó 2,5 milliárd érme kétharmadát (918 millió darab egyforintos és 780 millió darab kétforintos) már ez a két címlet teszi ki. Gyártásuk leállítása közvetlenül évi egymilliárd forintnyi költséget takarítana meg, de további előnyökkel járna az árak ebből következő kerekítése, ami a pénzforgalom teljes költségét tovább mérsékelné.